Kire ütött ez a gyerek?
Nem csodálkozol rajta, hogy a gyermeked képtelen megjegyezni, hogy melyik a jobb és a bal keze, hiszen Te is kevered a mai napig?
Azzal, hogy természetesnek veszel bizonyos gyenge képességek öröklődését, számos lehetőségtől vágod el a gyermeked.
Azért, mert Te szenvedtél vagy esetleg most is szenvedsz a gyenge memóriád miatt, még nem törvényszerű, hogy az utód is szenvedjen.
Számos példát tudnék mondani arra, amikor a gyermekek részképesség-gyengeségeit a szülők a sajátjaik mögé bújtatják:
- Félénk, mert én is az vagyok!
- Csúnyán ír, pont, mint az Apukája!
- Szétszórt, de ez nálunk családi vonás!
- Túlmozgásos, de mi is pörgősek vagyunk!
Sorolhatnám...
Mit határoz meg valójában a genetika?
Tény, a genetika lefekteti az alapokat. Meghatározza azt az „alapkészletet", amelyből később a teljes személyiség kialakul.
De ez az alapkészlet csupán a lehetőségeket biztosítja.
Például: szőke haj, vékony testalkat, átlagos memória, kreativitás. Hogy konkrétan lesz-e csinos festőművész az illető, az nagyban függ a környezeti hatásoktól.
A család működése, a rokonság, a pedagógusok, a barátok, de még egy kedves háziállat hatása is módosíthatja az „alapkészletet". Hiába rendelkezik valaki az átlagnál több alkotói kreativitással, ha a szárnybontogatások stádiumában nem kap elég, motiváló elismerést a környezetétől.
A jó hír, hogy fordítva is működik:
Átlagos intellektussal, szerencsés hatások és a cél érdekében végzett kitartó munka mellett, bárkiből lehet állatorvos, …vagy énekes!
Miért veszélyes az egyenlőségjel?
Amikor a gyermeked gyengébb részképességei és a sajátod közé egyenlőségjelet húzol, akkor csökkented a lehetőségeket. Megkérdőjelezhetetlen ténnyé szilárdítod azt, ami koránt sem szilárdult még meg.
„Messziről látszik, hogy félénk. Nem a társaság középpontja, ahogy mi sem."
Ha ezt tényként kezeled, akkor már most áldásodat adtad arra, hogy:
- Nem lehet jó előadó
- Nem lesz vezető
- Nem tud csapatban dolgozni
- Nem tud önállóan érvényesülni
- Nem mer majd kiállni azért, amit képvisel
Mi történne, ha azt mondanád?
„Félénk és nem a társaság középpontja, ezért keményen dolgozni fogunk, hogy változtatni tudjunk mindezen."
Fel kellene vállalni egy kényelmetlen helyzetet, cserébe azonban kapukat nyitnál a gyermeked számára, hiszen a legkisebb előrelépés is számtalan további lehetőséghez vezethet, ami növeli a megelégedett, kiegyensúlyozott felnőttkor esélyeit.
Miért ne válhatna remek színésszé az, aki nem született kimagasló memóriával, de sokat tett azért, hogy pótolja a hiányosságait?
Mit tegyünk a borítékolás helyett?
Mit kell tenned tehát ahelyett, hogy borítékolod a helyzetet?
Ahelyett, hogy családfa-elemzést és összehasonlítást alkalmazunk, érdemes szakember segítségével úgynevezett komplex részképesség vizsgálattal feltárni a képességek valós állapotát.
A gyengébb képességeket pedig, lehetőleg még iskolakezdés előtt meg kell erősíteni, hogy ne szabjanak határt a gyermek kiteljesedésének.
Célirányos, tudatos fejlesztéssel és kitartó munkával jelentős javulás érhető el bármilyen képesség-gyengeség területén, úgyhogy ideje újraírni a történelmet!