A büntetés, mint a nevelés eszköze?

Voltál már büntetésben?

Emlékezz vissza a gyermekkorodra vagy az iskolás évekre!

És milyen nyomot hagyott benned?
Szomorúságot okozott?
Esetleg féltél vagy haragudtál?
Vagy butának és szerencsétlennek érezted magad?
Talán azóta sem bízol magadban igazán?

Számtalan lenyomata lehet a gyermekekre kiszabott büntetésnek, de az teljesen biztos, hogy Tartós Pozitív Változást nem hoz magával!

Azt hiszem hiába írtad le huszonötször, hogy órán nem beszélgetek a padtársammal! Fogadjunk, hogy később is szóltál hozzá! Lopva, félénken vagy éppen pont úgy, mint azelőtt.

Ennek ellenére mégis úgy gondolod, hogy a büntetés jogos? Hiszen aki „rosszat csinál” nyerje el méltó jutalmát!

Egyetértek!

A bíróságon kemény munka folyik annak érdekében, hogy a bűnös valóban a neki járó ítéletet kapja. Ez a kemény munka sokszor évekig tart, annak érdekében, hogy az ítélet meghozatala a jogszabályok szerint és ne önhatalmúlag történjen. Arról nem beszélve, hogy számos szakember dolgozik a büntetettek mentális fejlődésén is.

A büntetések sorozata gyermekek esetében akár káros is lehet!

Gondolj csak bele!

A büntetéssel egy megoldást adsz a gyermeked kezébe arra az esetre, hogy hogyan cselekedjen ha valaki nem teljesítené az ő akaratát. Ne csodálkozz, ha üvölt, vagy rugdos ilyenkor. Főleg, ha előtte a Te nevelési stratégiád is a pofon és a kiabálás volt.

A gyermek személyiségére nézve azonban, a büntetés legfájdalmasabb hozadéka az önértékelési problémák, az önbizalomhiány és a szorongás kialakulása lehet!

* Valóban „idióta” az a gyermek, aki hangosan viháncol akkor, amikor mi éppen a főnökünkkel telefonálunk?

* Valóban „szerencsétlen” az a gyerek, aki nem képes a szekrényugrásra testnevelés órán?

* Valóban „figyelmetlen” az a gyerek, aki az unalmas fizika órán inkább a madarakat bámulja az ablakon keresztül, vagy aki nem érti, hogy miért mondunk el valamit 1000-szer, amikor úgyis megoldjuk helyette?

* Tényleg „minősíthetetlen” a magatartása annak, aki meglökte a társát, mert az előtte kaján vigyorral provokálta?

És, ami a legfontosabb:

Tényleg megérdemli a büntetést?
Megalapozottan és az előzetesen lefektetett szabályok szerint szabtad ki?
Vagy csupán frusztrált és ideges voltál vagy leginkább tehetetlen…?

Tudod, hogy mi ezzel a baj?

Az, hogy előbb utóbb hatása lesz a büntetésnek!

Legyen az egy romboló kritika, egy negatív értékelés az iskolai magatartástáblán, vagy egy popsira csapás!

Ha elég kitartóan osztogatod, akkor megérkezik az eredmény:

– Létrejön a félénk, szorongó, önértékelési problémákkal küzdő, örökké bátortalan, kishitű gyermek (később felnőtt).
VAGY
– A figyelmetlen, visszabeszélő, agresszív, matartásproblémás, akinél már semmi sem használ. Hiszen elhitte, amit mondtál neki! A személyisége részévé vált!

Biztosan ez a célod? Szerintem nem…

És hogy mit tehetünk, ha büntetni nem akarunk, de nem boldogulunk a gyerekekkel?

Először is tudatosítsuk magunkban, hogy a viselkedésproblémás gyerekek NEM gonoszak és NEM szánt szándékkal akarnak minket kiborítani! Csupán rosszul kezelik a saját gondjaikat!
Nekünk szülőknek és pedagógusoknak a feladatunk az, hogy a frusztrációjuk kezeléséhez ( Pl: félelem, figyelemhiány, tehetetlenség..stb.) egy működő megoldási stratégiát adjuk számukra!
Lehetőség szerint olyat, amivel építjük és nem romboljuk a személyiségüket!
Ehhez használjunk a büntetés helyett, egyszerű szabályokat és a jutalmazást!