Kire ütött ez a gyerek?

Nem csodálkozol rajta, hogy a gyermeked képtelen megjegyezni, hogy melyik a jobb és a bal keze, hiszen Te is kevered a mai napig?

Azzal, hogy természetesnek veszel bizonyos gyenge képességek öröklődését, számos lehetőségtől vágod el a gyerekedet.
Azért, mert Te szenvedtél vagy esetleg most is szenvedsz a gyenge memóriád miatt, még nem törvényszerű, hogy az utód is szenvedjen.

Számos példát tudnék mondani arra, amikor a gyerekek részképesség-gyengeségeit a szülők a sajátjaik mögé bújtatják:
– Félénk, mert én is az vagyok!
– Csúnyán ír, pont, mint az Apukája!
– Szétszórt, de ez nálunk családi vonás!
– Túlmozgásos, de mi is pörgősek vagyunk!

Sorolhatnám…

Tény, a genetika lefekteti az alapokat. Meghatározza azt az „alapkészletet”, amelyből később a teljes személyiség kialakul.
De ez az alapkészlet csupán a lehetőségeket biztosítja.

Pl: szőke haj, vékony testalkat, átlagos memória, kreativitás. Hogy konkrétan lesz-e csinos festőművész az illető, az nagyban függ a környezeti hatásoktól.

A család működése, a rokonság, a pedagógusok, a barátok, de még egy kedves háziállat hatása is módosíthatja az „alapkészletet”. Hiába rendelkezik valaki az átlagnál több alkotói kreativitással, ha a szárnybontogatások stádiumában nem kap elég, motiváló elismerést a környezetétől.

A jó hír, hogy fordítva is működik:
Átlagos intellektussal, szerencsés hatások és a cél érdekében végzett kitartó munka mellett, bárkiből lehet állatorvos, …vagy énekes!
Amikor a gyermeked gyengébb részképességei és a sajátod közzé egyenlőségjelet húzol, akkor csökkented a lehetőségeket. Megkérdőjelezhetetlen ténnyé szilárdítod azt, ami koránt sem szilárdult még meg.
„Messziről látszik, hogy félénk. Nem a társaság középpontja, ahogy mi sem.”

Ha ezt tényként kezeled, akkor már most áldásodat adtad arra, hogy:
Nem lehet jó előadó
Nem lesz vezető
Nem tud csapatban dolgozni
Nem tud önállóan érvényesülni
Nem mer majd kiállni azért, amit képvisel
stb.

Mi történne, ha azt mondanád?
„Félénk és nem a társaság középpontja, ezért keményen dolgozni fogunk, hogy változtatni tudjunk mindezen. „

Fel kellene vállalni egy kényelmetlen helyzetet, cserébe azonban kapukat nyitnál a gyermeked számára, hiszen a legkisebb előrelépés is számtalan további lehetőséghez vezethet, ami növeli a megelégedett, kiegyensúlyozott felnőttkor esélyeit.
Miért ne válhatna remek színésszé az, aki nem született kimagasló memóriával, de sokat tett azért, hogy pótolja a hiányosságait?

Mit kell tenned tehát ahelyett, hogy borítékolod a helyzetet?
Ahelyett, hogy családfa-elemzést és összehasonlítást alkalmazunk, érdemes szakember segítségével úgynevezett komplex részképesség vizsgálattal feltárni a képességek valós állapotát.
A gyengébb képességeket pedig, lehetőleg még iskolakezdés előtt meg kell erősíteni, hogy ne szabjanak határt a gyermek kiteljesedésének.
Célirányos, tudatos fejlesztéssel és kitartó munkával jelentős javulás érhető el bármilyen képesség-gyengeség területén, úgyhogy ideje újraírni a történelmet!